Ez is csak velem történik meg...

Tök jól ment minden, erre most összeomlott minden.

Amúgy nem... csak a szokásos nem tudom mit írjak van. Egyre jobban bírom azt, hogy nincs net itthon, és mégis meg tudom oldani valahogy, hogy egy kicsit netezhessek... :D

Semmi problémám az élettel, megy a fogaskerék a megszokott rendjében...

Úgy volt, hogy kontaktlencsém lesz, de meggondoltam magam. Jó nekem a szemüveg, majd egyszer megműttetem és minden rendben lesz... :)
De szembetegségekről ne is beszéljünk, mert a hideg ráz. Hirtelen pislogási rohamok, erős gyakori pislogás stb... Mi ez? Agyi alapú betegség, de vajon van ellenszere? 
(Ne értsétek félre, semmi bajom nincs, csak érdekel ez a téma és láttam az egyik ismerősöm ismerősének ezt a betegségét, de félek megkérdezni, hogy mi baja van..)

Szóval most ez a szitu velem. Élem az életet, tanulgatok, többet, mint ezelőtt és harcolok a parancsolgatások ellen... :)

Verseny

Képzeljétek el, a sulinkban minden évben megrendezik április elseje alkalmából a fordított napot, és ez most is így lesz. 
Ennek alkalmával megrendezik az énekesek estjét is. Egyik osztálytársammal jelentkeztünk rá, de nagyon meglepődtünk. Mi voltunk az első két jelentkező, senki nem jelentkezett még rajtunk kívül, ami elég furcsa, mert péntek volt a határidő és mi is ekkor jelentkeztünk. Szóval drukkoljatok, mert lehet meg sem lesz rendezve... :/

Mellesleg még fogalmam sincs mit énekeljek, de tippek azért vannak...

Na de mára csak ennyi, úszok a szar időben.. :/ Lehetett volna jobb is, mert mára sokkal jobb dolgot terveztem a benti rendrakásnál és ücsörgésnél.. :/ Na sziasztok!! :)

Élek

Előszeretettel viselem azt, hogy már több, mint egy hónapja nem nagyon gépeztem... De úgy alapjáraton nincs értelme bekapcsolni a gépet, mert ha nincs net, akkor mit csinálok?? Játszok egész álló nap?? Na azért az nem úgy van..

Rájöttem, hogy tanulni egészen kifizetődő dolog. Most, hogy nem lógok minden másodpercben a gép előtt, sokkal több időt pocsékolok a tanulásra.

Megállapítottam magamról, hogy totál beteg vagyok, mert egyszerűen nem hiányzik a net, elfelejtettem, hogy hogy kell gyorsan gépelni és az informatikai feladatok sem mennek már olyan jól, mint azelőtt... Pedig 2 vizsgával büszkélkedhetek, nemsokára a harmadik következik, de félek, hogy nem fog menni úgy, mint a többi. :( 
Szóval semmi sem olyan, mint régen, azt hiszem, kezdek megkomolyodni... :) ami jó is, meg rossz is, mert ugyan olyan hülye vagyok, mint régen.. :D Felüdítő, nem?

Kedvenc számom jelenleg a HANGOVER! Hallgassátok előszeretettel!! :D

És egy kis átköltött dal: (a Már mi nálunk babám alapjára)
Már minálunk padtárs,
már minálunk padtárs, az jött a szokásba,
hogy nem tanulunk semmit, 
nem tanulunk semmit, óráról órára.
Csak a puskát írjuk, csak hogy meg ne bukjunk,
kapkodjuk a kettest, meg a sok-sok egyest, aztán pótvizsgázunk!

JUPPI!

Juppi jéj, juppi júúj! :D 
Végre eljutottam egy netkapcsolathoz, így tudok most itt lenni!

Először is nagy örömmel tölt el, hogy végre nagyobb sikert ért el az osztályunk. 
Minden évben megrendezik az éneklő osztályok versenyét és minden osztály három dallal készül erre a nagyszabású rendezvényre. Évek óta hagyomány ez az iskolánkban és eléggé erős szokott lenni az állás.

Nem tudom pontosra, de körülbelül 25 osztály verseng a díjért. Az osztályokat három fokozatban értékelik. Bronz, ezüst, arany. 
Sok jó osztály volt, álmainkban sem mertük gondolni (tisztelet a kivételnek), hogy benne leszünk az arany kategóriában. 
Csak vártunk, csak vártunk, még mindig nem mondták a nevünket. Persze ez nagyon jó volt, mert így tudtuk, előrébb vagyunk. 
Pont átléptük az arany kategóriát, 106 ponttal (120 volt a max) a mi osztályunkat szólították. Persze nem akartunk hinni a fülünknek. Még most sem hiszem el!

Az arany kategóriások pénteken (vagyis ma) előadják a győztesek hangversenyén dalaikat a szülőknek. Annyira hiperszuper!! :D Tökre örülök neki! 
Alig bírtam leállni a tombolással, mert annyira hihetetlen volt az a sok dicséret, amit kaptunk. 
Igaz, én titkon reméltem, hogy aranyat kapunk, mert pont megálmodtam és reménykedtem benne, hogy be is teljesül. Igaz, az álmomban nem így nézett ki, de így is tökéletes. :D

Nem akarom elkiabálni, de minden jól alakult, alakul és remélem jól is fog alakulni. :D

WÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!

Végem van emberek!

Anyámék kikapcsolták a netet a rossz jegyek miatt... o.0
Persze ebben a tesóm is szerepet játszik, mert többet rontott, mint én. -.-

ELEGEM VAN! Mi lesz most velem?? Szeptemberig nuku net és ha nem javítunk, utána sem lesz beköttetve. :S
Persze pont ilyenkor kellene a legjobban a net... Ez Murphy törvénye. Direkt szúr ki velem. De végül is megoldható, majd internetkávézókba fogok járni nyáron, meg keresek valami diákmunkát...

Küldjetek valami mentális erőt, hogy kibírhassam addig!! :D

I don't know!!

"He?? Mi?? Mit pofázol?? Kicsi neked a ház? Mit terjeszkedsz? Akkora vagy mint egy víziló!!"

Köszönöm az efféle bókokat!! Csak nem értem, miért kaptam őket... Nem csak körülötted forog a világ, az élet már csak ilyen kemény, fogadd el, hogy nem szeret az, akit szeretsz! De attól nem kell engem ócsárolni ember!!

Szerintetek az normális, ha egy volt barátnőm letámad, amikor már három éve nem találkoztam vele és elkezd ócsárolni, mert nem jött össze neki az élet úgy ahogy szerette volna?! 
Oly kedves volt, hogy nem voltam hajlandó végig hallgatni... Még utánam kiabált pár izét, amit már nem hallottam, de nem is érdekel. Nehogy már én legyek a hibás az ő szar élete miatt. Nem is tudom..

Na de hagyjuk!

Pénteken csajos nap a legjobb barátnőmmel! *-* Végree máár! :D Több, mint egy hónapja szervezzük a találkozót, csak mindig lemondódott valami miatt... :/ De most semmi nem állíthat meg! :D Már alig várom! PÉNTEK GYERE MÁR!!! <3

V.I.P.!!

Rengeteget gondolkoztam ezen, ráment az egész tegnapom és éjszakám és reggelem... 
Igen, ez a bejegyzés most NEKED fog szólni! Csak neked, mielőtt még megkérdeznéd.

Elegem lett a gyerekes viselkedésünkből és úgy érzem, felnőtt módjára kellene elintézni a dolgainkat! 
Én már rég túl vagyok az éveleji hülyeségeken, szeretnék már végre túl lenni mindenen!
Semmi értelme annak, hogy négy évig marcangoljuk és utáljuk egymást! 
Már korábban is felajánlottam, hogy béküljünk ki, szívjuk már el végre azt a békepipát, de nem történt semmi. Remélem, ezt olvasod és most máshogy lesz, mint ezelőtt.

Azért itt írok és nem facebookon, mert így hivatalosabbnak érzem. 
Amúgy meg az neked sem jó, ha sok ellenséget gyűjtesz magadhoz...
Nem kérem, hogy barátnők legyünk, csak hagyjunk fel ezekkel a gyerekes kigúnyolásokkal, kibeszélésekkel és rosszat akarással! 
Ha bajunk van egymással, intézzük el rendes ember módjára, menjünk oda egymáshoz és beszéljük meg. Legyünk igazságosak egymással szemben! 
Jó, pont én mondom, aki személyesség helyett ide írom a gondjaimat, de ebben legalább biztos vagyok, nem avatkozik közbe senki és könnyebben értelmezhető is.

Szóval teljesen felesleges minden egyéb kártevés a másikban.

Én úgy gondolom, ez korrekt és remélem te is hasonló képen gondolkodsz róla.

Ha mégsem szeretnél felhagyni ezekkel, akkor azt is nyugodtan megmondhatod, ha bármi zavar vagy bármi idegesít velem kapcsolatban, azt is közöld velem, mert csak akkor tudok változtatni rajta. Én sem vagyok tökéletes, senki sem az!

Kezdjünk új lappal, ismerjük meg jobban egymást és csak utána ítélkezzünk egymás felett! Lehetőség mindig lesz rá, csak szólj és elmondom amit tudni akarsz. Persze ennek kölcsönösnek kell lennie, hogy működjön.

Ha átgondoltad, írj facebookon és megbeszélhetjük! Legyen szép napod! :)

Azt hitted? :D

Azt hitted, hogy így kihozhatsz a sodromból??!! BASZD MEG!! SIKERÜLT!!!

De olvass lejjebb, mert nem a sodromból hoztál ki, hanem a röhögőgörcsbe taszítottál bele. Hogy lehetsz ennyire szánalmas?? Egy gyökér vagy. Egy aprócska mellékgyökér, egy ici-pici kis gyökérdarab. Egy semmi! Egy aprócska kis felesleg, amit ki kellene lökni az ablakon!! :D

Na jó, talán nem, azért gyilkosságra nem lennék képes... Vagy mégis? Egy aprócska kis balesetből bármi megtörténhet... 
Hiszen ez is csak egy baleset volt, amit te okoztál, akkor én miért ne okozhatnék egy aprócska kis balesetet a számodra? :D Nincs megtiltva..

Gondolkoztam rajta, rengeteget, hogy az ügy végére járjak-e vagy sem. Tudni akarom, hogy te voltál-e az a gennyláda aki ezt tette vagy mégsem. Ugyan akkor nem akarom tudni, mert arra se vagy méltó, hogy büntetést kapj, illetve, hogy bármilyen erőkifejtést pocsékoljak rád...

Abban az esetben, ha mégsem te lettél volna, elnézést kérek, hogy megvádoltalak egy ilyen ügyben, ha mégis te voltál, kopasszanak meg a nyüvek!!! :)

A többit már a lelkiismeretedre bízom. Tudom, hogy az is létezik benned, csak elő kell hozni valahonnan... Nem vagy te annyira pokoli lény!!

(ez még lemaradt!) Ja és fogd már fel, hogy nem tudsz legyőzni! Mindig egy lépéssel előtted járok, mindenről mindig tudok. Nincs értelme ennek a harcnak!! : ) Puszikállak!!

Lehetetlen...

Úgy gondoltam könnyű lesz, de most lehetetlennek bizonyult. Egyszerűen félek a kudarctól és belevágni sem merek. 
Túl jól sikerült a gondolatátmenetem, mert ténylegesen reálisan láttam a dolgokat. 
Belegondoltam abba, hogy milyen következményei lesznek annak, amit szeretnék, és meghátráltam. Egy félős kis lány vagyok, nem merek már belevágni a dolgokba. 
Nesze neked bátorság!

Hihetetlen, hogy régebben sokkal rámenősebb és bátrabb voltam, mint jelenleg. 
Most komolyan ezt akarom mondani? Most komolyan ilyenné váltam? Röhejes!

Felemészt a félelem és nem tudom mit kezdjek vele, legyőzzem és belevágjak a dolgokba, vagy hagyjam uralkodni magamon és bújjak el a sarokba, mindent elfelejtve. Gyorsan kell cselekednem, mert egy verseny múlik a döntésemen. Így is-úgy is menni fogok, de nem mindegy, hogy milyen dallal indulok. 
Válasszak egy rámenős, tapsbejövős, ritmusos számot, vagy inkább maradjak a lírikus, megható, imádni való dalnál, amit már megszoktak tőlem.

Mit csináljak? Segítsetek please!!!!

Francba is!

A fenébe is, hogy már megint beteg vagyok! Képes voltam majdnem 4 órát várni a rendelőben egy rohadt igazolásért, erre közölte velem az orvos, hogy menjek vissza hétfőn. :@

De én akkor már suliba akartam menni! Ráadásul csak akkor ad majd igazolást is. Szóval muszáj visszamennem.
Bár szerintem megdumálom anyuval, hogy hadd menjek már suliba és ugorjon be egy igazolásért helyettem is. Úgyis a két tesómmal megy vissza...
Így én sem hiányzom és nem is kell a rendelőben poshadnom feleslegesen. :D Remek ötlet.
Hozzáteszem, ki nem állhatok hiányozni, mert rengeteget kell pótolni. :/

Jaaaaaaaj! Nem tudtok valami körömerősítő csodaszert? Mindig beszakad a körmöm és most is olyan szép hosszú volt és le kellett vágnom, mert hogy néz ki, ha három rövid a többi meg hosszú?!
Már megint növeszthetem meg, ráadásul így nehezebb festeni rá. :(
Szóval ha tudtok valami csodaszert akkor légyszi írjatok!! De ez most halálosan komoly! Kell valami erősítő, mert nagyon gyenge a körmöm. :(

~ Névnap...

Eléggé szarul indult a reggelem, összevesztem anyummal a réteges öltözködés miatt, amit általában hanyagolni szoktam és gyorsba leléptem.

Aztán megkaptam az első felköszöntést, tök jól esett. Még csokit is kaptam.
Aztán mikor felértem a másodikra a suliban, egyöntetű kiáltás köszöntött. Olyan aranyosak! :D Köszi, hogy gondoltatok rám...

Aztán mikor hazaértem, megláttam a facebookos üdvözleteket is. Így már teljes az örömöm...
Kár, hogy most nem tudok menni ünnepelni a nagyihoz, eddig mindig ott tartottuk a névnapomat, de most nem úgy jött ki a lépés. Kezelésen van a kórházban és még meglátogatni sem tudom. :( Remélem hamar meggyógyul és azonnal megyek hozzá.

Ami azt illeti, köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám és felköszöntött! Szeretlek benneteket!! <3

Gondolj, gondolj, gondolj!!

Ez a blogom csődbe fog menni, ha nem történik velem semmi...

Viszont a történet blogom egyre jobban megy. Egyesek szerint már be kellene fejeznem, mert túl hosszú teledráma lesz belőle, ha nem hagyom abba időben...
Lehet, hogy van benne valami, de én nem akarom abbahagyni. Még annyi minden van, amit meg kell csinálnia és itt olyan befejezetlen lenne.

A sok biztatásra úgy terveztem, hogy egy kissé átalakított formáját beküldöm egy kiadónak, hátha kiadják, hátha szerencsém lesz.
Meg szeretném mutatni egy tanárnak is, hogy mit gondol róla, hol kellene javítani rajta...

Jajajj! Egyre rövidebbek a bejegyzéseim, egyre kevesebb emberek járnak az oldalamra, aki feljön, abból a 60% az ellenségem és nem tudok vele mit kezdeni.
Csak egy segítőkész ember hozhatja fel ezt a blogot, a másikat is egy segítőmnek köszönhetem...
HELL!! KÖSZÖNÖK MINDENT!! *-* <3

Hogyan tehetném érdekesebbé a dolgokat? Mit írjak, hogy szívesen olvassátok?

Puszi mindenkinek!! Doo

Gyógyszerek?!

Bakker már kezdem unni, hogy minden nap minimum három gyógyszert be kell vennem...

Egy igazi élő roncs vagyok! :"( Legszívesebben meghalnék, mert így semmi értelme az életnek...
Persze ezt most nem sajnáltatásból írom, csak muszáj elmondanom a dolgokat valakinek, mert itthon nem nagyon szeretek beszélni róla. Nem régóta szedem ezeket a szarokat, de már ia unom. Semmi értelmét nem látom, mert nem hat és ugyan úgy előjön minden. Lehet, hogy nem is ilyen gyógyszereket kellene szednem? Vagy nem is a szívemmel van a baj?

Nem meglepő a mai betegellátásnál, ha rossz diagnózist ismernek fel...

Végül is már megszokhattuk, hogy rossz gyógyszert kapunk,főleg, hogy nem kapunk semmit. DEGÁÁZ! -.-"

Nem tudjátok, hogy mi van a NEON oldallal? Nekem nem akarja behozni és azt írja valami tömörítési probléma lépett fel a kapcsolódás során. De miért?? :"( Muszáj felmennem!! :D

Ma nem hoztam oltást, mert le akarom zárni már ezeket a baromságokat.
Aki úgy viselkedik, mint egy óvodás, szánalmas és gyerekes. Nem tud viselkedni és óvodás módjára mutogat és csúfolgat.

Zsázsézsámó

Jó kis WTF?! jelenségek szoktak lenni az utcában néha reggelente...

Megyek a barátnőmmel a buszmegállóba, mint mindig, a nagy dumálás közbe csak arra lettem figyelmes, hogy valami hangos zsamo zene szól az egyik házból.
De írtózatos hangosan... Mint aki valami házibulit tart korán reggel otthon. Na ezek is jól kezdik a reggelt. :D Nekem is így kellene. DANSZ!!

Ami az ezelőtti bejegyzésemet illeti, eddig nem vettem észre, hogy élnének a lehetőséggel, dehát ez van.. Na nem baj, azért megtartom nekik! Nem vagyok én olyan szőrösszívű!

Hallottam, ahogy arról beszéltek néhányan, hogy nem látogatják a blogomat és csak magamnak írom, meg tököm tudja még milyen hülyeségeket... xD
Nektek külön elmondom, hogy a blog elsősorban saját magadnak íródik, az egy dolog, hogy utána hogyan formáljuk és kiknek szól.. A blog = az elektronikus naplóval!! :D Most, hogy ezt megbeszéltük, már semmi gond nem lesz ezentúl! RENDBEN?!

Ezúttal szeretném bejelenteni nektek a másik blogomat, amin egy történetet írok. Eddig az első öt részt sikeredett megírnom, itt még lehet követni a történetet, de sosem késő!! :D
http://izabellagreens.blog.neon.hu/    <---- íme a link ;) jó olvasást!! :D

amúgy oldalt a blogosok között is megtaláljátok a későbbiekben... de ha már itt tartunk, hozzájuk is benézhettek, garantáltan nem bánjátok meg! :D

Na mindenkinek OREVUÁR!!! :D <3

1x1?

Azt hittem könnyen megy.

Ha számításaim nem csalnak, kb. 1, azaz egy év múlva csak még rosszabb lesz minden. Vagy nem... xD
De majd kiderül.. Nem akarom most beleélni magam...

Úgy veszem észre, hogy nem akarnak csillapodni a kedélyek, de már nem is érdekel...
NYASGEM! :D Csak, mert már nem tudok mi rosszat írni rólatok! De csöppet se féljetek! Amint megint történik valami, azonnal teszek róla, hogy elássalak benneteket.
NEM! Ez nem fenyegetés, de könnyen azzá válhat!
"Ki másnak vermet ás, maga esik bele!" vagy "Kivel rosszul bánik mással, nem érdemel jobbat."
Minek legyek én azzal kedves, aki velem nem az?! Tudod milyen vagyok és milyen elvet szolgálok.
De ez most cserbenhagyott, ezért más kiutat kell találnom a dolgokból.
Gondolom te sem akarod, hogy így menjen ez a viszálykodás több éven keresztül. Végül csak felemészt minket. Neked sem jó, nekem sem jó.
Nyújtok egy fehér zászlót, fogadd el és hagyjuk az egészet!
Egyszer ajánlom fel ezt a lehetőséget, az most van, most válassz, mert nem lesz rá a későbbiekben lehetőséged!
Nem szeretek gyűlölködni, szóval fogadd el és felejtsük el az incidenseket és zárjuk le a múltat.
Itt a fehér zászló, megadom magam, csapj rá erre a lehetőségre, kössünk békességet.

Értem már!

Baszd meg neked már semmi sem szent? Nem tudsz lekattanni végre rólam? Látom ti csak a pletykálásra vagytok jók!

Elolvasod a bejegyzést, ahol mellesleg egy rossz szót nem szóltam rólatok, csak az igazságot írtam le és még neked áll feljebb?! Ember! Engem bántasz nap mint nap, engem beszélsz ki nap mint nap és még utána bunkózol velem, ha kinyilvánítom az igazat?!
Próbálok veled tök kedves lenni, normális ember módján bánni és te ezt kurvára leszarod!!
Ha kíváncsi vagy valamire, akkor vonszold oda hozzám a segged és kérdezz meg róla engem! Utána majd pletykálhatsz az igazságról!
Persze az úgy már nem is érdekes, nem is jó és nem is élvezetes. Az már sokkal izgalmasabb, ha egy kitalált dolgot terjesztenek el egy személyről, igaz? :D Valahogy sejtettem!

De, ha már így mindent tudok, semmi értelme annak, hogy kétszínű legyél velem! ;) Nyugodtan a pofámba mondhatod a véleményedet, nem kell ahhoz mástól megtudnom. Báár! Várjunk csak! Olyan feltűnően beszélsz rólam, hogy nem kell másnak elmondania, rögtön tudom, hogy mi a szitu... :D Hogy mi ez a képesség? TELEPÁTIÁNAK HÍVJÁK! (Nézz utána GOOGLEban, ha bővebben érdekel!)
Van ez így és van ez úgy. De hogy azért SMSt írni, hogy majd nézzen meg engem, az kissé súlyos! Valami betegségben szenvedsz? Ha ideér, úgy is látja! De már látom, hogy tényleg betegek vagytok! Valami nincs rendben ott belül a fejecskétekben!

Nem voltam elég diszkrét? Bocsi, de ha az ember mérges, nem gondolkodik azon, hogy mit mondjon, rögtön jönnek a szavak. Tulajdon képen ti is ezt csináljátok, csak nem leírjátok, hanem elmondjátok... De a szó elszáll, az írás megmarad! Így inkább leírom. Így ez nem pletykának, hanem blogtörténetnek számít.
Csak nézd, még mindig illedelmesebb vagyok, mert legalább bocsánatot kértem. ;)

TÖBBIEK: Bocsi, hogy ezzel fárasztalak benneteket, de ez az ami történik velem, így ezeket tudom leírni. Ha valami jó történetre vágytok, nézzetek be a másik blogomba, épp most kezdtem el egy történetet... :) Sziasztok!

Gyűlölet?!

Fenébe a gyűlölettel! Én egyáltalán nem vagyok ilyen! Nem vagyok képes gyűlölni a leggonoszabb embert sem. Akár mit is tett, nem tudok haragudni rá. Miért? Mért nem tudom utálni és bosszút állni rajta?
Talán ott belül, nem engedi valami. Kár. Kár, hogy nem jöttek rá, milyen is vagyok valójában, milyen tiszta és igaz szívű vagyok és hogy semmi pénzért nem akarnék rosszat a másiknak.
Egy héttel ezelőtt még ezer örömest kilöktem volna őket a tizedik emeletről, de most?! Képtelen vagyok bármilyen ártásra is. Rájöttem, hogy akkor csak az ő szintjükre süllyedek le. Egyáltalán nem félnék bosszút állni, de semmi értelme nincs örök gyűlöletben élni és nem is lehetséges.
Én már rég elfelejtettem azokat a dolgokat, de mindig jön egy újabb szálka, ami felhasogatja a régi sebeket. Egy rossz és hamis pletyka, egy gúnyt űzés, egy kiközösítés, egy barátság tönkretétele... Ez mind rossz akaróan hat mindenre.
Pedig én hittem benne, hogy jóba lehetek velük, de tévedtem. Nem akarnak velem barátkozni és ez nyilvánvaló. Inkább kibeszélnek a hátam mögött és jókat röhögnek az öt évvel ezelőtti énemen. Mert akkor táncoltam farsangon, amit felvettek és feltettek Youtubera. (Hastánc volt) Aztán meglátták a hajamat és egész nap az volt a téma, milyen oroszlánfrizkóm van.
Örülnöm kellene, hiszen saját "rajongótáborom" van, de mégis inkább elszomorít, mert tudom, hogy valamit nem csinálok jól, mert akkor nem nevetnének rajtam.
Az ember megérzi, hogy ha róla beszélnek, én mindig tudom, hogy rólam beszélnek és azt is, hogy mivel kapcsolatban. Egyszerűen megérzés és nem tudok ellene mit tenni. Járjak csukott szemmel és bedugott füllel, hogy ne tudjam miről is van szó körülöttem?!

Ez igen is fáj. Fájó pont, hogy mindig nevetség tárgyává válok és sosem vesznek engem komolyan. Ezt érdemlem? Ilyen szerencsétlen lennék?

Bosszút kellene állnom emiatt rajtuk, de képtelen vagyok rá. Pedig tudom, ha ezt olvassák, másnap már röhögve mesélik egymásnak, mennyire szar is ez nekem és tovább folytatják a megaláztatásokat, mint hogy inkább abbahagynák és keresnének más játékot maguknak.

De nem szabad, hogy elpuhítsanak. Lehet, hogy ez megint egy csel, amivel tőrbe csalhatnak és megint csak nevetség tárgyává tehetnek.
De lényegtelen. Úgy látszik ez a sorsom, ezt szabta rám az ég. Talán majd egyszer jóra fordul minden és többé függetlenül léphetek bárhová anélkül, hogy kiröhögnének...

ÖÖIzéé!

Életérzések:
Legbelül mindenki hercegnő, csak neked kell hinned magadban!

Lehet, hogy igaz ez, de lehet, hogy túl sok mesét néztem...
Most már bízom magamban és semmi nem tud tönkretenni. Csak így lehet eléggé felnőttnek tűnni és nem félni semmitől. A kudarctól, egy oroszlántól, vagy a sötéttől. Nem! Nem lehet, nem SZABAD! Képes vagyok rá, meg tudom csinálni. Nem azért, mert mások úgy szeretnék, hanem magam miatt. Eddig abból állt az életem, hogy azt csináltam, amit mások jónak látnak. Röhejes! Volt egykét bal lépésem, de kijavíthatók. Már megbántam és a mai napig próbálom kijavítani, de egyre csak rosszabb lesz és egyre csak a nevetség tárgyává válok. Most viszont rájöttem, hogy nincs értelme annak, hogy a múltat feszegessem állandóan, többé már nem foglalkozom a múltbeli dolgokkal amik negatívan érintettek, csak a jövőnek fogok élni.

Te mi van, ha még rosszabb lesz? Akkor meg WHAT THE FUCK?! Ennél rosszabb úgysem lehet. A nyár meghatározó dolog lesz számomra és ígéretesen végigcsinálom amit szeretnék. Nem hagyom cserben saját magam, hiszen már annyiszor megtettem. Ti hagytátok már cserben saját magatokat?

Jajj most mit tegyek? Már komolyan megint elbizonytalanodtam. Egyik pillanatban olyan magabiztos és törhetetlen vagyok, másik pillanatban pedig visszafogott és félénk.
Szerintetek melyik a jobb? A magabiztos és menő csaj, vagy a kissé félénk és visszafogott csaj?
Szóval nagyjából most ennyi lenne. Képtelen vagyok többet írni, pedig annyira írnék...
Inkább nekikezdek egy történetnek és akkor majd kiírom magam.  :D

Vár a holnap!

Ezzel lépek tovább a napokon, hogy a következő az úgy is jobb lesz.

Már leszálltam a Földre. Senki és semmi nem tud elhárítani a helyes menetiránytól. Javulásra csak a jövő évben várhatok, mára már letisztázódtak ezek a gondolatok.

Úgy kezdeni egy évet, mint még soha senki? Berobbanni egy csapásra a köztudatban? :D Semmi gáz. Már nem vágyom ezekre, sőt semmire nem vágyom ebben az életben. Élem az életem, mintha minden rendben lenne, de már csak gyűlöletet érzek minden iránt. Álmok? Nincsenek többé! Remény? Az már rég elveszett! Gondolkodás? Gondolkodni csak a józan és ép elméjű emberek tudnak. Én egyik sem vagyok, így ez is kilőve. Akkor mi az ami életben tart? SEMMI! Nem érdekelne, ha nem figyelnék, lelépnék a járdaszegélyről és elcsapna egy jármű. Nem érdekelne, ha eltalálna egy puska vagy egy kés, csak azt sajnálnám, hogy akik igazán szerettek, többé már találkozhatnának velem. Persze a gyűlöletem megmaradna és kísértenék a Földön, elsősorban azt, aki mindig is rosszat akart nekem, aki bántott, csúfolt, kibeszélt a hátam mögött, utált, irigyelt és még rengeteg mást csinált.
Szeretek bosszút állni, mi tagadás! De ezt majd csak a későbbiekben tehetem meg.

Tegnap színházlátogatásban volt részem, megnéztük a MODERN Rómeó és Júlia című darabot, melyet Eszenyi Enikő rendezett. Nem volt rossz! Tetszett. Mély benyomást keltett bennem. :P
Kissé perverz volt, kissé humoros és kissé modern. (A KISSÉ szót értsd nagyonnak!)
Mégis volt benne valami, ami megfogott és valahogy nem megy ki a fejemből. :) Ez a színház.

Egy héttel ezelőtt konkrétan tudtam, hogy mit is akarok, énekelni. Hiszen az az én mindenem. Ha baj van, a dalokhoz fordulok segítségért, ha boldog vagyok, a zenére táncolok. Hiszen mindenhez illik valamilyen dal. Én megtaláltam a dalomat, ami végigkísér az utamon, és velem tart.

Ui.: Indítani szeretnék egy új blogot, történetet írok benne, a közeljövőben linkelek is hozzá! Olvassátok szeretettel, hiszen miattatok írok és létezem! :D

Megőrülök!

Wáá nem hiszem el, hogy máris elkezdődött a második félév és be kell valahogyan tartanom az ígéretemet.

Tudjátok milyen nehéz?! Szorgalmasan tanulni, meg minden....
Ma tök későn értem haza, holnap meg haza se érek csak holnapután, mert színházba megyünk. OKÉOKÉ! Akkor hogy tanuljak így? Holnap tuti feleltetnek valamiből, inkább megyek is tanulni. -.- Én leszek anyuciék édes drága kitűnő mintatanulója.. (Ha azt akarom, hogy maradjon a net.) Ez egy kicsit zsarolás is, nem?
Lényegtelen.. Olyan szinten nem számít már, hogy próbálom összeszedni magam és észre sem veszem, hogy itt kötök ki a végén és minden megtanult szót elfelejtettem. Nem vagyok én erre fogékony. Egyszerűen vissza kell szoknom a tanulásra, ami nagyon nehéz. Ne nevessetek, 3 év elhanyagoltság után, baromira nehéz visszaszokni a tanulásra. A fél akaraterőm már megvan hozzá, már csak egy kis könyörület és gondolkozás kell. Könyörület azért, hogy a tanár megkönyörüljön rajtam és jobb jegyet adjon, a gondolkodás meg azért kell, hogy belevéssem abba a hatalmas agyamba a leckéket..

Olvasok több történetblogot is, és olyan nagy hatással vannak rám.. BÜSZKE VAGYOK RÁTOK!!! FOLYTASSÁTOK CSAK, ÍGY TOVÁBB! :D
Ameddig ti írtok, van értelme annak, hogy tanuljak és be legyen kötve az internet.. Úgyhogy minden csak rajtatok áll! ;) <3